A paraszolvencia rendszerének nem csak a TB járulékát rendszeresen fizető páciens a vesztese – aki több tíz, vagy netán százezer forintot is kifizet az egyébként elvárható szolgáltatásért – hanem az orvos is. A közsajtó jellemzően a betegek oldaláról mutatja be a mindennapi gyakorlatot, pedig a szakmának is igen határozott véleménye van a hálapénzről.
A Szinapszis Kft. egy a témában készített felmérése rámutat: az orvosok közel kétharmada (57 százalék) az alacsony bérek miatt nélkülözhetetlennek tartja a hálapénzt, további 6 százalékuk véli úgy, hogy az állam a betegekkel pótoltatja az orvosok fizetését.
Igen jelentős azon orvosok (43 százalék) aránya, akik megalázónak tartják a beteg által adott pénzt, és 17 százalékuk egyáltalán nem ért egyet vele.
Minden tizedik orvos szerint a hálapénz az egészségügyi rendszer hibája, de egyben összetartója is, és ennél fogva mindig a rendszer szerves része marad.
További problémaként élik meg az orvosok, hogy a paraszolvencia gátolja az egészségügyi rendszer normális működését, torzítja az orvostársadalomról alkotott véleményt illetve az orvos-beteg kapcsolatot (10 százalék).
Orvosi „terápiás” javaslatok a hálapénzre
A kutatás egyértelműen rámutat: a hálapénz problémájának megoldására az orvosok akár több alternatívát is elképzelhetőnek tartanak, és a paraszolvencia rendszerének fenntartása döntő többségüknek egyáltalán nem érdeke. Az első és legfontosabb eszköz a hivatalos bérek emelése (87 százalék) lenne, ezt 10-ből 9 orvos megemlíti. Minden második doktor a többszintű biztosítási rendszer bevezetésében látna megoldást, vagyis egy olyan rendszerben, amelyben a páciens a TB járulék ellenében alapszintű ellátást vehetne igénybe, míg az emelt szintű ellátásért – mint ahogyan más szolgáltatási területeken ez egyébként is bevett gyakorlat – meghatározott plusz összeget lenne köteles kifizetni a beteg.
A válaszadó orvosok – főként szakorvosok - egynegyede a kórházak finanszírozásában, az ahhoz kapcsolódó beruházásokban, fejlesztésekben látna megoldást, míg 15 százalékuk (a háziorvosok közel 30 százaléka (!)) a vizitdíj újbóli bevezetésétől remélné a helyzet javulását. A hálapénz-bevétel hivatalossá tételét, vagyis számla ellenében történő elszámolását csak néhány orvos tartja megoldásnak.
A probléma megoldásra vár
A fenti gondolatok és a kutatás legfőbb célja az volt, hogy képet adjon a leginkább érintett szegmens, az orvostársadalom paraszolvenciával kapcsolatosan kialakított véleményéről.
Mindenképpen leszögezhető, hogy a hálapénz kérdése szinte minden gyógyításra felesküdött szakembert érint. A gyakorlatban az orvosok nem titkolják, hogy ez a tétel is bérük kiegészítő része, ugyanakkor megalázónak tartják, kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat. Nem érdekük a rendszer fenntartása sem, és annak „kezelésére” konkrét javaslatokat, megoldási lehetőségeket is elképzelhetőnek vélnek.
Hosszú távon az egészségügy rendbetételéhez elengedhetetlen lenne az egyén felelősségérzetének javítása. A lakosság ma természetesnek veszi az állam egészségügyi szolgáltatásban betöltött gondoskodó szerepét, ugyanakkor a többség saját egészsége érdekében csak keveset hajlandó igazán tenni.
És végül a paraszolvencia összegéről…A fenti sorok között szándékosan nem szóltunk arról, mennyit „keresnek” ilyen címen az orvosok. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy az alacsonyabb összeget valószínűleg szkeptikusan fogadná a társadalom, egy magasabb szám viszont az orvosok ismételt támadására adhatna okot. Sokkal fontosabb lenne végre konkrét lépést tenni az összeg „kifehérítése” érdekében – bármekkora is legyen az.
Kutatási háttér
A Szinapszis Kft. 2009 őszén készített felmérést arról, hogyan vélekednek a hazai orvosok a hálapénz problémájáról. A téma intimitása miatt a kutatás módszertana online, önkitöltős kérdőíves kutatás volt.
A kitöltők száma és a kitöltési idő rövid hossza alapján egyértelműen kijelenthető, hogy az orvosok érdeklődve fogadták a témával kapcsolatos kérdéssort. Kevesebb, mint egy hét alatt összességében 541 orvos töltötte ki a kérdőívet, 26 százalékuk háziorvosként, 74 százalékuk pedig szakorvosként praktizál.
A kutatással kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy nem reprezentatív, ugyanakkor a minta mérete kellően nagy ahhoz, hogy az eredmények megfelelően értékelhetők legyenek. A kitöltők orvosi szakok szerinti eloszlása pedig igen jól közelíti a teljes orvosi populáció szakterületek szerinti eloszlását. (A háziorvosokon kívül összesen 18 féle szakorvos csoport vett részt a kitöltésben, legnagyobb arányban belgyógyászok, kardiológusok, nőgyógyászok és pszichiáterek.)
Letöltöm a teljes cikket