HUN

ENG

A beteg biztonsága: veszélyes üzem a gyógyítás

  • 2008-05-27 02:56:00
  • Konferencia


Az előadók között a szakma neves képviselői szólaltak meg, akik elméleti, gyakorlati, jogi illetve beteg oldalról egyaránt elemezték a legfontosabb kérdéseket. A rendezvény egyik előadása a Szinapszis Kft. által, laikusok körében végzett, betegbiztonsággal kapcsolatos online felmérésének legfrissebb – és igencsak tanulságos – eredményeit mutatta be.
 
Az önkitöltős, nem reprezentatív minta eredményei alapján a betegbiztonság fogalma gyakorlatilag ismeretlen a laikusok körében: 10 felnőtt lakosból legfeljebb egy tudja – jól vagy rosszul – a szó jelentését. A kérdőívet kitöltők 28%-a még soha nem hallotta, 51%-uk bár hallotta, nem tudta megnevezni a szó pontos jelentését. A fogalom ismertsége a főiskolát vagy egyetemet végzettek körében a legmagasabb. A kifejezést már hallók elsősorban a médiában (41%), nyomtatott sajtóban vagy az Interneten találkoztak vele (30%).
 
A szó jelentésének tartalmi megfogalmazása minden kitöltő esetében egyéni értelmezésű volt. Habár egyelőre nincs egységes európai koncepció a betegbiztonság definícióját illetően, szakirodalmi megfogalmazás szerint a szó egy olyan egészségügyi ellátást jelöl, amely során a beteget betegségéből következő fizikai, pszichés következményeken túl egyéb, az alap- vagy fekvőbeteg ellátásból következő, fizikai és/vagy pszichés károsodás nem érheti. Ezzel szemben a kérdőíves felmérés alapján a szó akár egyéb biztonsági elemeket, mint például a tárgyi eszközök lopástól való védelmét, vagy a külföldi betegbiztosítást is magába foglalhatja.
 
Pedig a betegbiztonságot érintő – sértő – nemkívánatos események száma nagy
 
A betegbiztonság fogalma kiterjed arra is, hogy a beteg védett az ún. nemkívánatos eseményektől, amely fogalom olyan bántalmakat foglal magába, amelyek az egészségügyi ellátás következményei, vagyis az ellátási rendszer hibájából és nem a betegség szövődményeként jelentkeznek.
A felmérés eredményei szerint az ilyen nemkívánatos események száma igen magas a gyakorlatban. A leggyakrabban tapasztalt probléma a betegre fordított elegendő idő hiánya (39%), a megfelelő tájékoztatás (32%) és szakszerű kikérdezés elmaradása (30%), amely eseményekről valószínűleg sokan nem is sejtik, hogy betegbiztonságot érintő (sértő) problémák.
De a sort tovább is folytathatjuk: a válaszadók egynegyede szembesült már azzal, hogy a kezelés során kérését figyelmen kívül hagyták, vagy a hiányos, áttekinthetetlen táblák miatt nehézkesen tudott eligazodni a felkeresett intézményben. A betegek közel egyötödét az elegendő személyzet hiánya miatt érte kellemetlenség, de ugyanekkora azok aránya is, akiknek a megfelelő portaszolgálat hiánya okozott fennakadásokat. Téves diagnózisa a kitöltők 17%-ának volt, és közel minden 10. betegnél fordult már elő téves terápia, gyógyszeradagolási probléma, kórházi körülmények között kialakult fertőzés vagy a szükséges vizsgálatnak a vizsgálóeszköz hibás állapota miatt bekövetkező meghiúsulása.
 
A hiba a rendszerben van
 
Az itt bemutatott eredmények vagy a konferencia célja nem a szakszemélyzet hibáztatása. Nagyon sok, az egészségügyi ellátó rendszer működéséből eredő olyan probléma van, amelyekért nem egy vagy néhány konkrét személy tehető felelőssé, hanem maga a rendszer. A téma azonban mindenképpen szót kívánt, beszélni kell róla, mert egy tanulmány eredményei szerint évente, a magyar fekvőbeteg ellátó intézetekben akár 6700 olyan halálozás is előfordulhat, melyhez a nem megfelelő színvonalú ellátás járul hozzá. (www.betegbiztonsag.hu)
 
Ami a definíció hazai ismertségét illeti az eredmények nem meglepőek: sajnos a jelenlegi rendszerből hiányzik a betegbiztonság kultúrája, e tekintetben az intézmények „tanuló szervezetek”. A hiányosság nem írható a laikusok számlájára, hiszen a beteg számára sokszor az sem egyértelmű, mit várhat el, nem ismeri az ellátással kapcsolatos jogait, az egészségügyi tájékozottsága nagyon alacsony. Társadalmi szinten közös feladat és érdek (lenne) az intézményi szemléletváltás, vagyis a jelenlegi hibáztató kultúra helyett a problémák közös megbeszélésének, a megoldási lehetőségek keresésének előtérbe helyezése, és mindezek mellett a lakosság széleskörű tájékoztatása, amelyhez akár egy-egy ilyen, a témával kapcsolatos publikáció is nagyban hozzájárulhat.